Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh - Catharose de Petri: Samballa Szerzete

V. Ízisz szigete

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh - Catharose de Petri: Samballa Szerzete


Az ösvényen haladó tanuló, aki bejárta Samballa hét útját, átélte transzfigurálásának hét nagy ünnepnapját, eléri a Góbi szívét, az Egyetemes Szerzet fókuszát, ahol úgy fogadják, mint az elveszett fiút, aki hazatért atyja házába. Ezt a szent földet a végtelen homokpuszták magányában, többek között Ízisz szigetének is nevezik, és mi előjognak és csodálatos kegynek vesszük, hogy elmondhatunk Önöknek valamit Ízisznek erről az áldott, boldog szigetéről.

Ízisz mibenlétének és tulajdonságainak megértéséhez vissza kell pillantanunk az emberiség-megnyilvánulás pirkadatára, amikor még minden jó volt, amikor az egész emberiség még a Legmagasságosabbnak a lélegzetében létezett. Akkor még az egész teremtés az isteni akarat tökéletes kifejezése volt, és minden megnyilvánulás mintegy „Isten kezében volt”.

A kozmikus helyzet alapján az egész hétszeres földbolygó tökéletes és abszolút módon válaszolt a mágneses szellemtér sugallataira, mely körülvette ezt a szent földet. E bolygó vagy életterület és a mágneses szellemtér között teljes szépségében nyilvánult meg a földbolygó sugártere, melyben minden erő-összpontosulás, amit a mágneses szellemtér kivont a Föld belsejéből, csillagként csillogott.

Ez a csodaszép háromszoros rendszer - szellemtér, életterület és sugártér - az egyetemes térben ékszer volt, mint valami drágakő, és harmonikusan összecsengett a világmindenség szimfóniájával.

Ez a harmónia azonban - ezt Önök is tudják - megbomlott, s a hétszeres bolygó mint kozmosz, gyermekeinek bűnei miatt erősen elsötétedett. Az emberi lények millióinak a fejlődése a továbbiakban elfajult. Ezeket a lényeket a bolygónak egy részére terelték össze, ahol egy nyomorult jövő felé haladtak tele szenvedéssel, vérrel és könnyekkel, s ahol orcájuk verejtékével kellett enniük a kenyerüket.

A monádok egy része azonban nem vétkezett, és a világosság örök forrásával „helyes viszonyban” maradt. A monádoknak ezt a részét nevezik az „utolsó maradéknak”. Ezek a megmaradottak laknak most Ízisz szigetén, vagyis bizonyos számú lény, akik Melkhisédek Rendjévé, Samballa Szerzetévé egyesültek, s az eredeti, dicső földkozmosz egy részét még teljesen megtartották korábbi nagyszerűségében.

Földünknek ezt a részét joggal lehet a Szentföldnek nevezni. Ez azonban egy kis ország, mint valami oázis a sivatagban, mint valami sziget a ördögi szenvedélyek és ösztönök óceánjának közepén.

Ahogyan a sötétség és a világosság kifejezésre jut a dialektikában az éjjel és nappal, a jó és rossz váltakozásában anélkül, hogy valaha is el lehetne őket választani egymástól, úgy nyilatkozik meg az egész világon az eredeti földkozmosz „utolsó maradéka”, Ízisz szigete is. Ízisz az isteni világosság, mely szüntelenül belesugárzik ebbe a homályos világba, minden jóra és rosszra ebben a természetben. Ízisz a szent földbolygó megtestesülése. Ízisz az igazi világanya. Ami belőle ered és ami hozzá visszatér, az mind valóban a világosság gyermeke.

Ezt úgy kell érteniük, hogy az Egyetemes Szerzet nem elvont dolgokkal jön hozzánk, alaptalan, légből kapott metafizikával, a tükörszférára vagy valami más messze eső világra spekulálva, hanem itt, az anyagi világ kémiai szférájában jelenik meg, mint valóság. Az eredeti világrend létezik, megtartotta magát számunkra, és részesülhetünk benne, ha hajlandók vagyunk visszatérni törvényeihez.

Ezért arra a végső következtetésre jutunk, hogy Ízisz az eredeti természet, amelyet számunkra megőriztek. Nem erről a természetről van szó, mely most kenyeret ád nekünk, miután kemény küzdelemmel kiharcoltuk magunknak a talajtól - hanem az eredeti élet természetéről, amely Istené. Az a természet pedig úgy nyilvánul meg, mint utolsó maradék a Góbi szívében, Ízisz szigetén. Ismételjük: nem kell a Góbiba utaznunk ahhoz, hogy részesülhessünk ebben a valóságban. Csak át kell törnünk - mint az igazi szellemi oktatás tanulói - transzfigurálással Samballa hét útján, hogy felvétessünk Krisztus testébe. Ahogyan egy isteni lény van tudatában mindenütt-jelenlétének, úgy vonul be az Istenben újra lángra lobbant zarándok a mindenütt jelenvalóság tudatában Ízisz szigetére.

Erről a bevonulásról és az új ember mindenüttjelenlét-tudatáról és képességeiről akarunk beszélni.

Az útról már részletes tájékoztatást adtunk, az igazságról a legjobb tudásunk szerint beszéltünk. Most különösen a Szerzetben folytatott élet lesz az, amit szabad fejtegetnünk. Elképzelhető, hogy az az élet vonzóbb lesz az Önök számára, mint bármelyik előző. Persze csak akkor, ha van szemük, hogy lássanak, s fülük, hogy halljanak.

A Szerzetnek ezen az életterületén a mágneses szellemtér tökéletesen összhangban van a kémiai-elemi életterülettel. Ennek következtében van egy ennek megfelelő sugártér, mely közvetítőként működik a két térség között.

Érthető, hogy a Samballához tartozók és az állandóan ott lakók ezt mikrokozmikusan is megvalósítják. Szellemterük egyezik a személyiségi terükkel, és ennek sugárzó hatáskör a következménye. A régi bölcsesség ezt a háromszoros isteni összefüggést mágikus hatóközegnek nevezi, és ha egy lénynek megvan ez a mágikus hatóereje, akkor szó szerint rendelkezésére áll minden hatalom az égben és a földön. Egy ilyen lény Ízisz ölében él és létezik. Az ilyen beavatott - ha szabad ezt a régi megjelölést használnunk - mágikus hatóerejében tizenkét erővel rendelkezik.

Ez a tizenkét erő benne van az ő sugárterében: a négy szent éter, a szent asztrál erő és a szent mentális erő pozitív és negatív sarkaikkal, középpontkereső és középponttól eltörekvő sugaraikkal. Ez a tizenkét erő együtt egy erősen sugárzó fényt, világosságot képez, amelyet a „menny” vagy „Krisztus” fogalmával jelölünk.

A beavatott, aki hatni tud ezzel a tizenkét erővel, aki mikrokozmikusan teljesen egy azokkal, az szó szerint találkozik Krisztussal saját egének felhőiben. A nyolc éter az univerzális építőanyagot képezi; a két asztrális erő az a dinamikus képesség, amely az építőanyagokat használatba veszi, a két mentális erő pedig az építőmester tervét készíti el, az építkező szándéka szerint.

Amikor a Biblia „a menny örökléséről” beszél, akkor arról az igazán boldogról van szó, aki rendelkezik e mágikus hatóerővel, az igazán mennyei erőkkel. Ebbe a „mennyországba” bemenni tehát valami egészen mást jelent, mint a tükörszférába való felvétel az anyagi test levetése után.

Ozirisz és Ízisz kapcsolatából a gyermek Hórusz kel életre, a Szent Szellem és Mária kapcsolatából a gyermek Jézus sugárzik ki. Megértjük, hogy itt a világosság fiának misztikus jelöléséről van szó, aki a mágneses szellemtér és az életterület harmonikus együttműködése révén sugárterének mind a tizenkét erejével teljes mértékben rendelkezik.

Ezért logikus, hogy minden élet Urának tizenkét tanítványa van, tizenkét hűséges társa tartózkodik a közelében. Ezzel a tizenkettővel az Egy körül Isten megnyilvánult a testben, a bűnön kívül, megszületett Jézus Krisztus, s felszólít minket: „Kövessetek!”

Ha egy lény a sugártere tizenkét erejét rosszul használja, tehát nem az isteni akarat szerint, akkor mennyboltjának erőit kioltják, és személyisége - a mágneses szellemtértől való elválasztódás miatt - elromlik.

A mikrokozmikus égbolt tizenkét erejét gyakran víznek vagy élő víznek nevezik. Aki ezeket az erőket üzérkedve, kísérletezve helytelenül használja, az katasztrófát okoz. A Biblia és más szent könyvek sok ilyen katasztrófát írnak le jelképesen. Gondoljanak csak Noéra, amikor negyven nap és negyven éjjel esett az eső, és a nagy áradatban minden elpusztult.

Továbbá a tizenkét erőt jelképesen vízre és tűzre is osztják. A vízzel az étererőkre, a tűzzel az asztrális erőkre utalnak. Ha az Önök világát tűz emészti fel, akkor vágyaiknak esnek áldozatul. Ha a katasztrófát víz okozza, akkor a dolgok forma-megnyilvánulásával kapcsolatban vétkeztek.

Az Ízisz szigetéhez való visszatérés tehát azt jelenti, hogy a jelölt Jézus Krisztusban feltámadván újra rendelkezik tizenkét erejével. A Kegyelem Anyjában a tanuló visszatért a természet gyökeréhez, és ez gyermekének újra megnyilvánítja az élet eredeti kincseit. Lehetséges, hogy valami halvány fogalmat tudunk alkotni magunknak a világosságnak egy ilyen nagyszerűen sugárzó képességű szelleméről. Ha ezt az elképzelést magunkévá tudjuk tenni, akkor megértjük, hogy ennek a mágikus hatóközegnek a megvalósítása valami egészen más, mint amit napjaink metafizikai és ezoterikus forgolódása sejtet.

Az igaz életnek ezek a ritka, szűkös megközelítései azonban nem elegendők ahhoz, hogy segítsenek elsüllyedtségünkben. Lehet, hogy van út a Góbiban lévő igaz élet és a miénk között. Lehet, hogy van egy igazság, mely ebből az életvalóságból sugárzik - most azonban ennek az Istennek szentelt seregnek az élete maga jön el hozzánk. Az eredeti sugártér Krisztussugárzása, mint megmentő áramlat, Jézus és szolgái személyében jön el hozzánk. Az ég a fenti értelemben a Földhöz és az emberiséghez hajlik, hogy belépésre ösztökéljen minket, hogy ha kívánjuk, elsegítsen Ízisz szigetéhez.

Samballa Szerzete küldötteinek testi valóságával jön el hozzánk. Eljövetelüket bejelentik, és azt mondják, hogy olyanok lesznek, mint mi - a bűn kivételével. Ez a megjelölés elegendő minden szellemileg értő számára. Ha aztán megjönnek, akkor megszületnek, belemerülnek egy istállóba, egy káoszba, egy alapvető rendetlenségbe. És így, teljesen egy szinten velünk, így próbálnak elérni minket.

Ha önkéntelenül keresve reagálunk, akkor elhívják az első tanítványt. Ez azt jelenti, hogy valamit átnyújtanak - mint mennyei kenyeret az első mennyei képességből - a reagáló embernek. Így folytatódik ez lépésről lépésre, míg a bukott testvérek iránti végtelen szeretetből mind a tizenkét erő fogságba nem adott valamit az ő eredeti képességéből.

Ezt jelképesen úgy ábrázolják, hogy a tizenkettő egyikének el kell árulnia a tizenkétszeres eredeti anyagot és isteni küldöttét. Vagyis a tanulónak világosan bebizonyítják, hogy a tizenkét kenyérből és a tizenkét halból abszolút lehetetlen valamit is dialektikus valósággá tenni. Az időben és térben nem lehet őket véglegesen megkötni. Az árulónak ezért meg kell halnia, megkapja a magáét.

Most pedig mi történik? Miután a tizenkét erőt besugározták a megmentésre, minden élet Ura maga jön el hozzánk, és megnyilvánítja nekünk az utat. Ez az út a kereszt. Ő bejárja ezt az utat, és feltámad ebből Samballában. A tizenkét erő azonban itt marad tanúnak, hogy minden teremtménynek elvigye a megváltás örömhírét, evangéliumát.

Ha valakit tehát eltalál a tizenkét sugár egyike, ha hívni kezdi, akkor a kereszthez lesz vezetve, és megmutatják neki, hogyan kell bejárnia a transzfigurálás keresztútját.

Ott pedig, a keresztúton, a szívben, a krízisponton, ahol a tanulónak át kell törnie a vízszintesből a függőlegesbe, mely elvezet ettől a természettől, ott, ebben a szívben áll Ízisz, Anyánk, az élet anyja, a rózsa. Ott lesz a kereszt rózsakereszt.

A kegyelem anyját váltakozva ábrázolják lótuszvirágnak és rózsának. Ha a tanuló a keresztútján találkozik ezzel a rózsával, akkor boldog, mert ha elnyerte a rózsát, akkor erős lett, aki már nem hibázhat. Visszatért Ízisz ölébe, és az elérés reggelét köszönti.

A rózsakereszt jelképről elmondható, hogy az út, az igazság és az élet vetülete. Önöknek ez a szempont eddig valószínűleg sohasem tűnt fel. Most már világosabban fogják a rózsakeresztet a megváltott ember jelképének látni, aki ennek a természetnek halálos óráját messze maga mögött hagyta.

Vegyék figyelembe, hogy Önök itt nem az időt valami metafizikai és ezoterikus spekulálással töltő közösségben vannak, hanem olyan előudvarban, ahol igazán szabad kőműveseket képeznek ki, akik mesterünk, Jézus Krisztus nyomdokaiba lépnek.



Ő, a teljesen dicső, mindenünk,

Ő a világ Anyjának Fia,

és a Legmagasságosabbnak a Fia.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,