Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh - Catharose de Petri: Samballa Szerzete

IX. A Szentföld Asszonyai

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh - Catharose de Petri: Samballa Szerzete


Mivel a Szellemi Iskola hatósugara már hosszabb ideje eléri Samballa Szerzetének tevékenységi területét, méltónak tartottak minket, mint az Iskola szolgáit arra, hogy egy pillantást vethessünk tevékenységükre, s valamelyest megérthessük kifejezési módjaikat. Tanulóink elől így nem szabad elhallgatnunk azt a felfedezésünket, hogy e magasztos Szerzet tevékenységi területén két, világosan megkülönböztethető sugár fejlődik ki. Ebben a vonatkozásban egy hierofánsi spinális (agy-hátgerinci) erőről és egy hierofánsi asztrális erőről beszélhetünk.

A hímnemű vonal hierofánsai a spinális erőben, a női vonal hierofánsai pedig az asztrális erőben tevékenyek. A spinális erőnek a mikrokozmoszban a főszentély a gyújtópontja, míg a szívszentély az asztrális erő fókusza.

Az egyetemes bölcsesség nyelvén a spinális erőt mikrokozmoszbeli gyújtópontjával való együttműködésében „Ádámnak” nevezik, míg az asztrális erőt a mikrokozmoszbeli fókuszával való együttműködésben „Évának” mondják. „Ádám” fogalma figyelmünket a gondolkodás-életre tereli, melynek székhelye a főszentélyben van. „Éva” fogalma az érzékelő életre utal, melynek trónja a szívszentélyben található. Ádámot a kígyó is jelképezi, mert a spinális rendszernek, mely a homloküregnél kezdődik és a plexus sacralisban végződik, valóban kígyóformája van.

Évának különböző jelképei vannak, de ezekben mindig az életerő jut kifejezésre. Ez nagyon világos és érthető, mert a szívszentély az életerő forrása és fókusza.

Ha e rövid és egyszerű magyarázat némi fogalmat nyújtott Ádám és Éva rejtélyéről, akkor lehetséges, hogy a Biblia sok sötét része válik lassanként érthetőbbé.

A spinális erőnek két nézete van, egy elvont és egy határozott. A spinális erő az asztrális erőnél finomabb és lágyabb sugárzás.

Ha az emberi lényvalóságot létrehozó erőket tizenkét nézetből álló csoportnak tekintjük, akkor a két spinális erő a legmagasabb, közvetlenül ez alatt van a két asztrálerő, ez alatt pedig a négy étererő az összetevőikkel. Ez képezi a mikrokozmikus rendszerben tevékeny tizenkét erőhatást. Ezeket a bölcsesség nyelvén a tizenkét mennyei kenyérnek, vagy a templom tizenkét szent kenyerének nevezik.

Bármilyen rendszer kialakításánál először a spinális erő lép fel. Ennek tüzes kígyóalakja van. Oldalából meghatározott rezgés árad, mely az asztrális erőre vonzóan hat. E két erő együttműködésére aztán a rendszerbe belefolynak az éterek, végül a kettő körül felismerhetővé válik a forma.

Így már valószínűleg megértik a jelképes történetet, mely szerint először Ádám volt, az ő oldalából Isten kivett egy bordát, amelyből Éva jött létre, hogy segítője legyen. Ebből a szent és isteni együttműködésből csodásan nagyszerű élet fejlődött ki az ember mikrokozmikus rendszerében, a mikrokozmikus Paradicsomban.

A spinális és az asztrális eszményi együttműködése - ez érthető - harmonikus személyiséget hoz létre, melyben minden az isteni akarattal egyezően mutatkozik meg, minden azzal egyezőnek bizonyul.

Amikor azonban az embernél fellép a hasadás, s emiatt a szív és a főszentély együttműködése megszűnik, a kettő hatásának összhangja is megbomlik. Harmonikus kapcsolatról így már nem lehet szó. Erről a pusztulásról mondja a Biblia, hogy „a kígyó megszólította Évát”.

A századok folyamán gyakran vitáztak arról, hogy a kígyó tud-e beszélni. Ennél nem kell soká időznünk, mert a kígyónak nincsen gégéje, s ennek következtében nem adhat artikulált hangot. A transzfiguristának nem nehéz megérteni ezt az egész történetet. A spinális a bölcsességsugárzás alapja, az a szabályozó erő, az az intelligens képesség, melynek segítségével felvehető az asztrális erő, s amely meghatározza annak a mértékét és minőségét. A kígyó tehát - jelképesen - mindig beszél Évához.

A régi történetek a figyelmet arra a tényre terelik, hogy az emberiségnek egy része erőltette az isteni erőket és visszaélt velük, ami megzavarta a spinális és az asztrális összhangját. Harmonikus anyagcsere ettől kezdve már nem volt lehetséges, s a bukott ember egyre inkább eltávolodott eredeti otthonától.

A kölcsönös vádaskodás, melyről Ádámmal és Évával kapcsolatban oly sokszor hallunk, pszichológiailag szintén teljesen igaz, mert ha egy ember életében a szervi szerkezet fogaskerekei már nem érnek egymásba, akkor diszharmóniának kell fellépnie, és így szükségszerűen kialakul a kölcsönös szemrehányások sorozata a szív és a fej között.

Kétségtelenül volt már olyan nagy, belső felindulásuk, izgalmuk, amely folyamán a szív és a fej az elsőbbség jogáért vetélkedett. A fej és a szív így erősítik egymást a tévedésben. Ebben a drámai konfliktusban van a paradicsomi átok tudományos bizonyítéka is. Ezért mondják Ádámnak: „orcád verejtékével egyed kenyeredet”, Évának pedig, hogy „fájdalommal szülsz magzatokat”.

Ha valaki az isteni élettörvények áthágása miatt elzárja magát az isteni bölcsesség elől, akkor a gondolkodási képesség, vagyis az értelemlélek sötétben van. Az embernek sötét éjszakában tapogatózva, kísérletezve és spekulálva kell útja folytatása után kutatnia. A maiak közül ki ne lenne valójában ezen az úton? Mindenki saját tapasztalatából tudja, hogy mennyi fáradságába és szenvedésébe kerül, mennyi csalódással kell megbirkóznia, ha nem akar teljesen elsüllyedni ebben a ködös létben.

A szívszentély - mint az asztrálerő forrása, mely az alkotó, megvalósító étererők asszimilálásáért felelős - természetesen osztozik a gondolkodóképesség romboló erejében, mert a gondolkodás minden hiányossága hibás megvalósítással bosszulja meg magát. Ezek a hibás megvalósítások a fájdalommal szült magzataink, melyek nap mint nap bűnbeesésünket bizonyítják.

Ha az ószövetség kezdetének vizsgálata után figyelmünket az újszövetség elejére irányítjuk, akkor ott új Ádámról és új Éváról hallunk vagy olvasunk. Az új Évát Máriának hívják, az új Ádám pedig József, az ács. Ezek pontosan az előbbieknek felelnek meg. Elhagyják lakóhelyüket, hogy visszatérjenek születésük helyére. Erről Lukács 2-ben olvashatunk:

Augusztus császár kiadta a parancsot, hogy mindenki menjen el a szülővárosába és jegyeztesse be magát. Mivel József Dávid házából és nemzetségéből származott, hites feleségével, Máriával Dávid Betlehemnek nevezett városába sietett. „És lőn, hogy amikor ott valának, betelének az ő szülésének napjai”, s Mária megszülte első fiát.

Ha ezt a történetet a saját életünkbe helyezzük, akkor ma is meghalljuk a felhívást, hogy hagyjuk el jelenlegi lakóhelyünket, s menjünk eredeti hazánkba. Más szóval: Meg kell térnünk, teljesen meg kell fordulnunk - az új élet felé.

Ahogyan József és Mária eredménye az volt, hogy belőlük Jézus, az Úr született, Jézus, aki Krisztus volt, úgy jelenik meg a megváltozott ember életében egy teljesen új, eredeti bölcsességsugárzás. A régi kígyónak ezzel szétzúzzák a fejét, s a lényben egy új kígyó, a bölcsesség kígyója kel fel.

Reméljük, hogy lassanként kezdenek valamit megérteni az emberiség eredeti céljából. Amikor az univerzális nyelv férfiakról és nőkről beszél, akkor általában nem az emberi nemekről van szó, hanem a mikrokozmoszban lévő spinálisról és asztrálisról. Ezzel kapcsolatban szeretnénk még egy példát mondani.

Nézzék meg Máté evangéliumának 24. részét. Amikor ott a közeledő kozmikus és légköri forradalomról van szó, és megmondják, mit kell akkor az embernek cselekednie, azt is kijelentik: „jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokban a napokban”.

Ez minden ember életében közvetlenül az asztrális erőhatásra vonatkozik. Világos, hogy egy kozmikus forradalomnak több kritikus mozzanata van. Ezek olyan pillanatok, amelyekben bizonyos erők olyan erővel lépnek fel, hogy mindenki reagálni kényszerül rájuk - harmonikusan vagy diszharmonikusan.

Ezért az a helyzet, hogy ha rendszerünkbe szentségtelen asztrális erőket veszünk fel, akkor ezt szükségszerűen cselekvésnek kell követnie, mivel az asztrálerő a természeténél fogva éterhatást és ezáltal forma-megnyilvánulást vált ki.

Ha tehát egy szentségtelen asztrálerő termékenyített meg minket, akkor bizonyos cselekvési és megnyilvánító folyamathoz vagyunk kötve, melyet nehéz időben behatárolni, és bizonyos, hogy e kötöttség ideje alatt a kozmikus erőkre nem reagálunk harmonikusan. Máté 24 tehát nem annyira azokat az asszonyokat figyelmezteti, akik esetleg gyermeket hordanak a szívük alatt, hanem mindenkit, kivétel nélkül.

Így van ez Pál sok kijelentésével is, melyeknek feljegyzései sajnos már nem felelnek meg teljesen az eredeti szövegnek. A régi egyház itt nagy bűnnel terhelte meg magát. Amikor Pál a férfi és a nő viszonyáról beszél, akkor bizonyára nem az volt a szándéka, hogy tanítványainak valamilyen módon erkölcsteológiát nyújtson, hanem a spinális és asztrális közötti tényleges viszonyt akarta megmagyarázni.

Ha ezt csak valamelyest is megértik, s a Bibliát ennek tudatában kezdik tanulmányozni, akkor kétségtelenül sok minden világossá válik, ami eddig érthetetlen volt.

Térjünk most vissza kiindulópontunkhoz, és ismételjük meg, hogy az Egyetemes Szerzetből két sugár indul ki, egy hímnemű és egy nőnemű. Az emberben az egyik az asztrális tevékenységre irányul, a másik meg a spinális szellemtűzre. A fentiek után már világos, hogy az asztrálisnak és a spinálisnak abszolút harmóniája és együttműködése isteni követelmény. Az is érthető, hogy az Egyetemes Szerzet fivéreinek és nővéreinek, bármilyen különböző is a munkájuk, együttműködésükben a kultúra magas fokát kellett elérniük. Ezért szeretnénk végül valamelyest világosságot vetni a Szentföld Leányainak feladatára.

E Szent Asszonyok feladata nagyon széleskörű, s így nem lehet csak néhány szóval összefoglalni. Azt lehet azonban mondani, hogy az ő feladataikhoz tartozik az ember egész idegrendszerének, tehát az érzelemlelkének a befolyásolása és átalakítása. Az idegekben keringő fluidum egy asztrális közeg, és tudják, hogy a dialektikus ember idegközege egy elhasadt rendszerben kering. Így vegetatív és központi idegrendszerről beszélünk.

A vegetatív idegrendszerben hallatja hangját az ember egész dialektikus múltja, tehát ősei nemzedékének a vére is. Az ösvényre lépni kívánó tanulónak ez az idegrendszer a legnagyobb akadályozója. A múlt terhei miatt az alantas asztrális erők szabadon játszanak az emberben, ami miatt nincs ereje ahhoz, hogy életének más irányt adjon.

A tanulónak ezért szüksége van a Mennyei Szerzet segítségére, hogy vegetatív idegrendszerét mentesítse a múlt bűnterhétől, hogy Krisztus esetleges újabb bölcsességsugara az idegrendszerben készséges eszközre találhasson Isten akaratának az érvényesítéséhez.

A dialektikus ember vegetatív rendszerében lévő asztrális erőt sátáni erőnek nevezik. Ez az erő a bennünk lévő sátán. Az istentelen életté váló szentségtelen mag, szentségtelen vetés ellen harcolnak a Szentföld Leányai, hogy segítségükkel meg lehessen szüntetni a paradicsomi átok egyik végzetes oldalát, hogy „fájdalommal szülsz magzatokat”. Máriának és Erzsébetnek a Szent Szellem általi megérintése az az egyetemes érintés, amely megszünteti az emberi nemet sújtó átkot.

Ha most az egész témát röviden a két nem szempontjából nézzük, akkor azt látjuk, hogy a férfi és a nő között ebben a tekintetben az az egyetlen különbség, hogy az egyik nemet, a férfit, mindenekelőtt a spinálisban érintik meg, míg a nőt, mindenekelőtt az asztrálisban.

Reméljük megértették, hogy a Szentföld Leányai és az Akarat és Jóga Fiai közösen fáradoznak a kétszeres paradicsomi átok megszüntetésén, hogy egyszer mind hazatérhessünk az örök, múlhatatlan, mindent magában foglaló Világosság birodalmába!






Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,